Bejelentkezés

Események


MGYT-KGYSZ Intern


Archívum


Keresés

deutmusMagyarországon a 12–13. században kezdődött, s a 18. században fejeződött be a gyógyszerészi gyakorlat, hivatás részbeni elkülönülése. E hosszú és lassú fejlődési folyamat során kialakultak a gyógyszertárak mint a gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységek első intézményei.

A gyógyszerekkel kapcsolatos mindenfajta tevékenység az évszázadok során egybeforrt a gyógyítást végző orvos munkájával, s kialakult az a gyakorlat, hogy az orvosok – a nyilvános patikák hiánya miatt – viszonylag jól felszerelt házipatikát tartottak fenn, és saját maguk készítették el betegeik részére az orvosságokat. Az orvosok és seborvosok ilyen irányú tevékenysége megengedett volt, hiszen mindaddig, amíg az országban egyetlen nyilvános gyógyszertár sem működött, majd amikor ilyenek később létrejöttek, de számuk elégtelennek bizonyult, ezek a házi-patikák tették lehetővé a gyógyszerhez jutást. A gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységek (gyógyszerkészítés, vizsgálat stb.), lassú fejlődési folyamat eredményeként, a gyógyító orvos munkájából szakadtak le és váltak önálló tevékenységgé, hivatássá.

Magyarországon a 12–13. században kezdődött, s a 18. században fejeződött be a gyógyszerészi gyakorlat, hivatás részbeni elkülönülése. E hosszú és lassú fejlődési folyamat során kialakultak a gyógyszertárak mint a gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységek első intézményei.

A gyógyszertárak – az orvosi tevékenység céljának megfelelően – olyan „intézmények, amelyeket az egészség helyreállításához és megtartásához, illetve legalább a betegség okozta fájdalmak enyhítéséhez szolgáló szükségletek (gyógyszerek) kielégítésére állítanak fel.” A gyógyszertár, s benne a gyógyszerész szerepét tehát – eredete, szerkezeti összefüggése és a tevékenység célja folytán – az egészség érdekében tett szolgálat mint erkölcsi érték határozza meg.

Közforgalmú gyógyszertárak

Szent István király korában, az első kolostorokban – Pécsváradon, Pannonhalmán, Bakonybélen – már működtek kórházak, amelyekben a diagnosztizáló, gyógyító orvos mellett segéd, „ősgyógyszerész” tevékenykedett, aki az orvos utasítására elkészítette a rendelt gyógyszert. Forrásadatok szerint az első nyilvános gyógyszertár Budán, a 13. század folyamán, pontosan nem ismert helyen és időben {IV-556.} nyílt meg. A Statuta civitatis Budensis, a Budai Törvénykönyv 102. §-a a gyógyszerészekről rendelkezett.

A nyilvános polgári gyógyszertárak egy része ún. városi patika volt. Ezek főként a szabad királyi városokban létesültek, hiszen csak a gazdagabb városok engedhették meg maguknak önálló gyógyszertár felállítását, s csak ez gazdaság tudta megteremteni az anyagi létalapot az ott működő gyógyszerészeknek is. A városok szabadon rendelkeztek a gyógyszertárak felett, a gyógyszerészeket a hatóság választotta és fizette.

4_154a

Az egykori belvárosi „Kígyó” patika officinája, Pesten

4_155a

Az Ernyei József Gyógyszerészettörténeti Könyvtár olvasóterme
az egykori „Szent Keresztély” patikában

 

A későbbiekben kialakultak egyéb patikatípusok is, így többek között az uradalmi gyógyszertárak. Ezek egy szűk földrajzi környezet gyógyszerellátását voltak hivatva szolgálni, mert a főurak által tartott és fizetett patikusok elsősorban csak a főúri családot, később az uradalom összes alkalmazottját gyógyították, illetve látták el gyógyszerrel.

A háborúk és a gyakori idegen megszállás következtében Magyarországon állandóan szükség volt katonai gyógyszertárak létrehozására, amelyek nemcsak gyógyszereket, hanem a katonák ellátásához szükséges kötszereket és műszereket is tartottak. E patikákat vagy állandó helyen, a hátországban helyezték el, vagy – s ez volt a gyakoribb – a hadsereg után vonultak mozgó vagy szekérpatikák formájában.

1720-ban 16 patika működött az országban. Az egyre növekvő számban létrejövő polgári gyógyszertárak 1852 előtt ún. reáljogúak voltak. Tulajdonosuk nemcsak gyógyszerész lehetett, örökölhették, adhatták-vehették, s bérbe is adhatták; a meghatározó a vagyoni birtoklás volt. Ha a tulajdonos nem gyógyszerész volt, vagy tartósan akadályoztatva volt hivatása gyakorlásában, okleveles gyógyszerész kezelőt kellett alkalmaznia.

A 18. századig – az önálló gyógyszerészi hivatás kialakulásáig – az orvosok, illetve az orvos-gyógyszerészek maguk foglalkoztak a gyógyszerek készítésével és kiadásával is. Az orvosi és a gyógyszerészi gyakorlat elkülönítéséről lényegében már az 1644-ben kiadott Lex Sanitaria Ferdinanda (1644), majd a Mária Terézia által 1770-ben kiadott Generale Normativum in Re Sanitatis rendelkezett. Ez utóbbi a gyógyszerészi gyakorlatot egyetemi végzettséghez kötötte, s különválasztotta az orvosi és gyógyszerészi tevékenységet.

A patikák száma az 1770. évi 80-ról 1850-ben 242-re, 1900-ban 843-ra, 1950-ben 1429-re, 1990-ben 1444-re, 1999-ben 2100-ra emelkedett.

1950-ben mind a reál, mind a személyi jogú gyógyszertárakat állami tulajdonba vették. Ezután 40 évig nem volt lehetőség magángyógyszertár működtetésre. Ezt oldotta fel a 9/1990. (III. 28.) SZEM rendelet a gyógyszerészi magántevékenység gyakorlásáról. 1994-től törvény szabályozza a gyógyszertárak létesítésének feltételeit.

Intézeti gyógyszertárak

Az 1876. évi XIV. törvénycikk (a közegészségügyi törvény) – amely először minősítette a gyógyszertárakat állami felügyelet alatt álló közegészségügyi intézményeknek – hatására a városi közkórházakban is megkezdődött az intézeti gyógyszertárak kialakítása, így a fővárosi István Kórházban 1885-ben, a László Kórházban 1894-ben, a János Kórházban 1898-ban létesült kórházi gyógyszertár. Minthogy konkrétan sem az említett törvénycikk, sem más jogszabály 1953-ig nem rendelkezett a kórházi gyógyszertárak felállításáról, 1945-ig hazánkban mindössze 18 ilyen patika működött. Az 1953-ban és 1958-ban kiadott jogszabályok szabályozták az intézeti gyógyszertárak felállítását és feladatait, s az ennek alapján megindult fejlesztés eredményeként hazánkban jelenleg (1999) mintegy 70 intézeti gyógyszertár és 50 kisegítő intézeti gyógyszerraktár működik.

A kórház-rendelőintézeti egység fokozatos kiépítése, az integrált kórházi ellátás megvalósítására {IV-557.} irányuló törekvés, valamint az új gyógyító részlegek (intenzív betegellátó osztályok, műveseállomások) kialakítása az intézeti gyógyszertárakkal szemben is jelentős többletigényt támasztott.

Az intézeti gyógyszertárak között különleges helyet foglalnak el az egyetemi gyógyszertárak. Hazánkban a pesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Kara már 1813-ban lépéseket tett Egyetemi Gyógyszertár felállítására; az első ilyen patika a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen létesült 1904-ben. A budapesti tudományegyetem keretén belül 1907-ben, Matolcsy Miklós vezetésével kezdte meg működését a Budapesti Egyetemi Gyógyszertár. Ezt követte a szegedi, a pécsi és a debreceni egyetemi gyógyszertárak felállítása. Hazánkban 1999-ben öt orvostudományi egyetemen működik egyetemi gyógyszertár.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

kgysz tagdíjfizetés 2020

Tudástár


ECOP5

ecop5 banner

IP Facebook

facebook logo122

MGYT

MGYT

Stratégiai partner

MKFT

Szaksajtó


Impresszum

Honlaptulajdonos:
MGYT-KGYSZ
H-1085 Budapest,
Gyulai Pál utca 16. I. em. 2.

Felelős szerkesztő -
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Honlapgazda - Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Webtárhely -
helpNeT Iroda Kft.

SÜTIK KEZELÉSE
Tájékoztatjuk, hogy honlapunkon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek célja, hogy teljesebb körű szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Tudjon meg többet erről!